AZ ISKOLAÉRETTSÉG AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

A tankötelezettség megkezdésének halasztását kizárólag egy alkalommal és egy nevelési évre lehet kérelmezni.

Ha a gyermek augusztus 31. napjáig a hetedik életévét is betölti, a tankötelezettség megkezdése tovább már nem halasztható, a hétéves gyermeknek szeptember 1. napjával mindenképp meg kell kezdenie tankötelezettségének teljesítését.

Ha a Pedagógiai Szakszolgálat szakértői bizottsága a sajátos nevelési igény (SNI), illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTMN) feltárásával összefüggésben végzett vizsgálat keretében a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidőn belül (január 18. napjáig) szakértői véleményében javasolja, hogy a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben részesüljön, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ilyenkor a szakértői véleményt az óvodában kell bemutatni, az óvoda pedig annak alapján berögzíti az óvodában maradás tényét a köznevelés információs rendszerébe (KIR).

A Hivatal a döntését a szülővel határozat formájában közli, a határozat és a szakértői bizottság szakértői véleménye egyaránt kötelező érvényű. 

Mit is takar az iskolaérettség fogalma?

Az iskolára való felkészítés egy folyamat eredménye, mely az óvodás évek egészét érinti, és a tanulási képességek mellett a gyermeki személyiség fejlesztését is célozza. A megfelelő fejlettség eléréshez részben spontán, természetes érés, részben az óvodai és otthoni foglalkozás, kiegyensúlyozott, odafigyelő családi háttér szükséges. Ez nem csak az óvoda feladata, hanem a családi környezeté is, tehát közös munka eredménye. Ez a tevékenység nem korlátozódhat közvetlenül az iskolába lépés előtti hónapokra. A felkészítésnek folyamatosnak kell lennie.

A 6. életév nem egy légből kapott időpont, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek nagy többsége általában 6 éves kora körül a spontán érés, a családi és intézményi környezet inspiráló hatásai eredményeként alkalmassá válik az iskolai tanulmányainak megkezdésére. A 6. életév az iskolába lépés megfelelő időszaka, mivel ekkor markáns érési változások következnek be.

Az iskolaérettség egy komplex fogalom, mely fizikai /biológiai/, pszichés /értelmi/ és szociális alkalmasságot jelent.                       

Az iskolaérettség nem egyenlő az okossággal, ügyességgel, hanem egyfajta szociális rátermettséget is jelent az új kihívások, körülményekhez való alkalmazkodáshoz az iskolai életben.

Az iskolára való alkalmasságnak 3 tényezőjét szoktuk kiemelni: a 3 tényező egymással szorosan összefügg, egyik sem hanyagolható el, nincs fontossági sorrend, mindhárom megfelelő fejlettségi szintje fontos az iskolaérettség szempontjából. Ezek a testi, kognitív, mentális és szociális területek.

Testi fejlettség

Igen látványos, szembetűnő változások, és meghatározzák a gyermek teherbíró-képességét. Ezekre van a legkevésbé ráhatásunk, ezek jó része genetikailag meghatározott.

Alakváltozáson mennek keresztül: arányosabbá válik a test, a kisgyermekes forma megszűnik. Az életkornak megfelelő testsúly és testmagasság átlagosan 110-120 cm magasság, 20-24 kg testtömeg. Kialakulnak a gerincoszlop görbületei.

A vázizom csontosodása tovább folytatódik többek között a kéztő/ujjpercek terén, mely a kézügyesség, íráskészség fejlődésének feltétele.

Az izomzat fejlődése is látványos, a babás zsírpárnák eltűnnek, helyükbe az izmok erősödése lép- melyek azonban még fáradékonyak, rövidebb ideig terhelhetőek.

A gyermekek testi fejlettsége azért fontos, mert ha ezekkel  a paraméterekkel nem rendelkezik, kérdésessé válik terhelhetősége, fáradékonyabb lehet és így teljesítménye is hullámozhat. Hiszen a kis súlyú, gyenge fizikumú gyerekek nehezebben terhelhetők, gyorsabban elfáradnak.

Megkezdődik a fogváltás.

Intenzív fejlődésen megy keresztül az idegrendszer, mely a tanulékonyság alapja. Az agykéreg sejtállománya differenciálódik, mely a magasabb értelmi működést lehetővé teszi. Az idegrostok körül velőshüvely burok alakul ki, mely gyorsabb ingerülettovábbítást tesz lehetővé. A nagyagy számottevő fejlődésen megy keresztül, mely miatt ügyesedik a mozgáskoordináció (bicikli, görkorcsolya megtanulása)

A nagymozgása és finommozgása kellően összerendezett koordinált. Iskolakezdés előtt a helyes ceruzafogásnak, a megfelelő írásnyomatéknak és vonalvezetésnek is ki kell alakulnia ahhoz, hogy a gyermekek az iskolában vonalközben tudjanak írni. Az egyensúlyi bizonytalanság 4-6 éves korban már későbbi tanulási nehézségeket és figyelmi problémákat vetíthetnek elő.

A nagymozgások bizonytalanságai (pl.: kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, sarkon járás, külső talp élén járás, guggoló járás, szökdelés páros lábon és egy lábon, fejemelgetés háton- és hason fekvésben) és ezek hibás végrehajtása idegrendszeri éretlenségre utal, ami az olvasás-írás tanulásánál nehézséget okoz.

Kialakul a domináns agyfélteke: képes lesz a két agyféltekét jobban koordinálni, összehangolni. Az idegrendszer gátlófunkcióinak erősödésével képes lesz uralkodni érzésein, kontrollálni magatartását. Fontos, hogy az érzékszervei jól funkcionáljanak.

ÉRTELMI, MENTÁLIS FEJLETTSÉG

Bővülnek az ismeretei, sokrétű tapasztalatok és a kíváncsiság által saját szűkebb és egyre inkább a tágabb környezetét is megismeri. Tudja a saját, illetve szülei és testvérei nevét, címét, idői tájékozódása kialakul, (napszakok, hét, évszakok, időjárás), elemi számolási ismeretei fejlődnek, elemi viselkedési szabályokat elsajátít. Nagy szerepe van a tudatos észlelésnek, megfigyelésnek!

Testképe, testsémája alakul, képes megnevezni a testrészeit, megkülönböztetni a jobb-bal oldalt.

Téri tájékozódása fejlődik.

Gondolkodási funkciói fejlődnek: több szempont képes figyelembe venni, szempontot váltani, lényeget kiemelni, összehasonlítást végezni, osztályozni, csoportosítani, elemi következtetéseket levonni, összefüggéseket felfedezni, ok-okozatot észrevenni, időrendet érzékelni; képes mennyiségi relációkat érzékelni, elemi matematikai műveleteket cselekvésben, eszközzel végrehajtani. Nem elég, ha sokáig el tud számolni, ez igazából, olyan, mint egy mondóka, de nincs mögötte tartalom, nincs mögötte valódi számolási gondolkodás. Az a lényeg, hogy pl. értse azt, hogy a 7 az több, mint a 6. Értse azt, hogyha kiteszek 5 korongot egymás mellé sűrűn és alá 5 korongot széthúzva, az egyenlő. Hogy nem az számít, hogy vizuálisan mit lát, hogy rövid sor vagy hosszú sor, hanem tudja, hogy le kell számolni, és ha ez is 5, meg az is 5, akkor az egyenlő.

Megteszi az első lépéseket az elvont gondolkodás felé. Felismeri, hogy az egész részekből áll, részekre bontható, és a részekből össze lehet állítani az egészet. Ez a képesség alapvetően fontos az olvasás-írás és számolás tanulásnál, mivel csak ennek a készségnek a birtokában tanítható meg a gyermek arra, hogy a szavak betűkből állnak, s a számok bonthatók és összeadhatók. 

A konstanciák az alak-, forma-, szín-, és nagyságállandóságot jelenti, amik ahhoz kellenek, hogy a gyermek az iskolában meg tudja különböztetni a kis- és nagybetűket, a nyomtatott és írott betűket. Mikor elkezdik a betűket tanulni, mindegyikből van 1 nyomtatott, 1 írott, 1 kis- és 1 nagybetű.

Képes a vizuális diszkriminációra, meg tudja különböztetni a képi ingereket, pl. hogy merre áll a betű pocakja.

Alak-háttér differenciálás: a lényeget ki tudja-e emelni egy vizuális ingerből. Fent vannak az információk a táblán, ki tudja-e választani, hogy abból mi a fontos.

Érik a szem-kéz koordinációja. Ahhoz, hogy valamit le tudjon írni, az kevés, hogy ő látja a táblán, az is fontos, hogy a kezét úgy tudja vezetni, ahogy ő szeretné. Ehhez az kell, hogy megfelelő legyen a finommotorikája.

Vizuális memóriája érettebb: ha látja egy betűnek a képét a táblán, akkor ezt képes fejben tartani, és lemásolni.

Hallási memóriája is érik: ha kap egy összetett utasítást, tudja fejben tartani.

Fejlődik kommunikációs készsége is, gondolatait, érzelmeit mások számára érthetően, megfelelő hangsúllyal, tempóban, mondatszerkesztéssel képes közvetíteni. Képes a beszéd fegyelemre, meghallgatni a másikat, a kérdésekre válaszolni. Legyen rendben a beszédértése, tudja megérteni az összetett információkat, instrukciókat. Ha arra gondolunk, hogy nyisd ki az olvasó könyvet a 10. oldalon, és kezd el az első feladatot, már 3 információra kell neki figyelni.

Képzelete fejlődik, erőteljes a fantázia működés, gazdag szerep és konstrukciós játékokat játszik; kialakul a kettős tudat: elkülöníti a valóságot és a képzelet világát (játszásiból); megjelenik a szándékos alkotó képzelet, kreativitás.

Figyelme fejlődik, a gátlási folyamatok erősödésével képes az ingerszelekcióra, képes a tudatos, irányított figyelemre, képes a kevésbé érdekes dolgokra is figyelni. Legalább 10-15 percig. A spontán, önkéntelen figyelem terjedelme is növekszik, érdekes tevékenységeknél elérheti a 90 percet is.

Emlékezete fejlődik. Képes lesz a szándékos bevésésre, felidézésre az önkéntelen mellett (vers, mese tanulása).

SZOCIÁLIS FEJLETTSÉG, ÉRETTSÉG

Jórészt a temperamentumbeli és nevelési jellemzőkben nyilvánulnak meg, és nagyok lehetnek a gyerekek között az egyéni eltérések.

Érzelmei differenciálódnak: megjelennek a magasabb rendű érzelmek (erkölcsi, esztétikai), uralkodni képes felettük, önfegyelme fejlődik. Érzelmei visszafogottabbak, szocializált formában tudja már kifejezni. Legyen megfelelő kudarctűrő képessége. A jó képességű gyerekeknél szokott problémát jelenteni, amikor először szembesülnek azzal, hogy nem minden megy olyan jól, mint ahogy azt ők képzelték. Akinek volt egy csomó sikerélménye az óvodában, majd jön néhány olyan dolog, amiben azt fogja megélni, hogy ez nekem annyira nem is sikerül. Fontos, hogy ezt el tudja viselni, és ne az legyen, hogy földhöz vágja a füzetet, hanem belássa, hogy kell egy pici gyakorlás ahhoz, hogy sikerüljön. Szociálisan érzékeny lesz.

Érzelmileg biztonságban érzi magát, kiegyensúlyozott, nem fél kezdeményezni. Tudjon kapcsolódni az új felnőttekhez, tudjon bízni bennük. Legyen megfelelő a konfliktuskezelése, ha pl. elveszik az asztalról a füzetét, mit fog csinálni, hogyan tudja ezeket a helyzeteket kezelni.

Erősödik a természetes kíváncsiság, az új megismerésének, felfedezésének öröme, erre való igény nő; megjelenik a tudásvágy, nagyobb érdeklődés, kreativitás.

Önállóbb lesz, képes alapvető szükségleteit kielégíteni, igénye van erre. Vagy például tudja jelezni, ha gondja van, hogy pisilnie kell, vagy segítségre van szüksége. Fontos, hogy ha kap egy feladatot, akkor tudja, hogy ahhoz mi kell, hogy megfogom a ceruzát, ha elrontok valamit, akkor nem fölteszem a kezem, hanem kiradírozhatom. Picit gyakorlatiasabban álljon a helyzetekhez, és ne támaszkodjon minden esetben a felnőtt segítségére.

Önszabályozása kialakul: kialakul az alkalmazkodó készség a környezet, tanító elvárásaihoz, kezdi megérteni a közösség normáit; képes az együttműködésre, fejlődik a késleltetési képesség, nem akar mindent azonnal, tud várni türelmesen. 

A monotónia tűrése fejlődik. Jobb képességű gyerekeknél lehet probléma, hogy mennyire bírja a gyakorlást, ők szeretnének haladni, már értik, már tudják, de az is kell, hogy elfogadják, hogy az iskolában egy közös tempóban haladnak.

Kialakul szabálytudata, így egyre kevésbé van szükség külső kontrollra, figyelmeztetésre.

Feladattudat és tartás: Az iskola elkezdésekor a gyermeknek már tisztában kell lennie azzal, hogy vannak kötelességei, amiknek akkor is eleget kell tennie, ha éppen nincs kedve hozzá. Ha kap egy feladatot, akkor azt akkor is elvégzi, ha nem ülünk ott mellette. Kialakul a kitartás képessége és az önfegyelme. Örül  a sikernek. Nem tereli el minden a figyelmét. Kialakul a munkaérettsége.

Képes együttműködni, elviseli azt is, ha más van a középpontban.

Iskolakezdés előtt ajánlatos átgondolni a következőket:

• Hogyan viselkedik konfliktushelyzetben? Feszült helyzetekre agresszívan reagál-e ? Tud-e érzelmein, indulatain uralkodni?
• Mennyire alkalmazkodó?
• Mennyire önálló? Tud-e önállóan öltözködni és vigyázni a “dolgaira”? Felismeri-e saját ruháit vagy cipőit, táskáját?
• Teljesíti-e “kötelességeit”?
• Elterelhető-e a figyelme? Mennyi ideig tud koncentrálni?
• Mennyire befolyásolható ?
• Általában kiegyensúlyozott-e?
• Milyen a “munkatempója?
• Mennyire fáradékony?
• Mivel tudod eredményesen motiválni?
• Vannak-e barátai ? Tud-e kapcsolatokat teremteni, kezdeményezni?

Arra sincs szükség, hogy feleslegesen maradjon az oviban, ha a dolgok nagy részében megfelelően teljesít, akkor adni kell neki olyan kihívást, amiben sikerélménye van. Mert akkor már nem lesz neki sikerélmény az 5. ovis színező, könnyen elveszti a motivációját.

MIT TEHET A SZÜLŐ ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY GYERMEKÉT SEGÍTSE EBBEN A FOLYAMATBAN?

1. Észlelni kell az eltérést:

     Ha szülőként azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk az óvoda utolsó évében még…

• nem szívesen vesz részt az óvodai foglalkozásokon, érdeklődése közömbös, beszűkült
• ha figyelmetlen, nehezen koncentrál, nagyon izgő-mozgó
• ha nagyon lassan, vagy éppen kapkodva, felületesen dolgozik, játszik
• ha mozgása rendezetlen, bizonytalanabb, ügyetlenebb
• ha mindkét kezével, vagy váltott kézzel használja az eszközöket, ceruzát
• ha rajzkészsége jelentősen elmarad a társakhoz képest, nem szeret rajzolni, festeni, gyurmázni
• ha a testrészei nevét gyakorlás mellett sem képes megnevezni
• ha a jobb-bal oldal megkülönböztetése nehéz számára a sok gyakorlás ellenére
• ha az irányokat, azok megtanulása után keveri (alatt, mögött….)
• ha nehezen emlékszik vissza eseményekre, képekre, történetekre, versikékre
• ha beszéde tartalmilag (nem kielégítő szókincs), és alakilag (kiejtésben több hangot téveszt) elmaradást mutat a kortársaihoz viszonyítva
• ha nem érti, vagy nem követi a szóbeli utasításokat, és gondolatait nehezen fejezi ki
• nem szívesen hallgat mesét, annak tartalmát nem érti; nem szeret verset tanulni
• ha nehezen rak össze összerakós játékokat, vagy kerüli azokat
• ha a számok világában nehezen tájékozódik el, mennyiségeket nehezen számlál meg
• ha nehezére esik az együttműködés (nem szeret társasjátékozni), nehéz a kivárás, könnyen dühbe gurul, vagy épp nagyon visszahúzódó

2. Tudatosan fókuszálni kell az egyenetlenebben fejlett területek segítésére, és a gyermek erősségeinek kiteljesítése is figyelmet érdemel:

• tanácsot kell kérni a gyermeket mélyen ismerő óvodapedagógustól, tanácsait, javaslatait megfogadni
• minél többet mozogni, kihasználni a szabad levegőn való játék adta lehetőséget (biciklizés, sarazás, fára mászás, homokozás, ugrálás, szaladgálás…)
• korlátozni kell a televízió és okos-eszközök (telefon, tablet…) használatát, melyek túlzott, rendszeres használata bizonyítottan gátolja az idegrendszer, gondolkodás és beszédkészség fejlődését
• minél többet érdemes mesélni, beszélgetni, ismeretet nyújtani a világról (kirándulás, piacra járás közben ismeretátadás), igyekezzünk kérdezni mi történt körülötte, hogyan érzi magát
• rendszeresen közös élményeket szerezni, együtt játszani, alkotni, társasozni
• együtt főzni-sütni, a gyermeket bevonni a ház körüli tevékenységekbe, mellyel fejlődik a kézügyesség
• öltözködésnél érdemes a figyelmet felhívni a testrészek neveire, a jobb-bal oldalra; játékpakolásnál a relációs szókincset gyakorolni (előtt, mögött, mellett…)
• szükséges tudatos napirendet és szabályokat kialakítani, az önállóságra szoktatni, melyek biztonságot és kereteket adnak
• ha a gyermek valamiben nagyon tehetséges (mozgás, logikai gondolkodás, zene), érdemes ezekre a területekre is figyelmet fordítani

3. Az átmenet megkönnyítése, az iskolaválasztás segítése:

Az óvoda-iskola átmenetnél cél mindenki részéről, hogy az iskolakezdés ne szakadék, krízis legyen, hanem a fejlődés természetes velejárójaként kezeljük, melybe belefér némi zökkenő is.

• Odafigyeléssel, átgondolással, körültekintéssel megkönnyíthető a gyermek iskolakezdése, s így várakozással, s nem szorongással készül az új kihívás elé.
• Érzelmi biztonság megteremtése: büszkeséggel és örömteli készülődéssel teljen az iskolakezdés előtti félév. A nagyobb testvér példa, ő is ossza meg élményeit a szülő mellett, de ne riogasson - a pozitív érzést, vágyakozást fenn kell tartani az iskolakezdésig. Vigyázni kell, mert a szorongásokat, lehet, hogy az önkéntelen, nem komolynak szánt, jó szándékú elszólások is okozhatják! A szülő se szorongjon!
• A pozitív visszajelzések, megerősítések fontossága: az érzelmileg bizonytalan helyzetben, a megfelelési igény miatt ezen visszajelzések különösen fontosak, megelőzhető vele a fokozott szorongás, támogatott általa a pozitív énkép, önbizalom, a hatékonyság megélése.
• Meghitt beszélgetések: szülői emlékek megosztása - de ne negatív, ne legyen elriasztó! Iskolával kapcsolatos élménybeszámolók, benyomások megbeszélése.
• Gyermek partnerként kezelése, legyen döntési, véleményformálási joga: Ne vegyük el tőle a beleszólás jogát, kívánságait lehetőség szerint vegyük figyelembe. Közös legyen bizonyos keretek között az iskolaválasztás, lehet beleszólása, hogy pl. melyik tanító néni szimpatikusabb. Az iskolaválasztásnál vegyük figyelembe a gyerek terhelhetőségét, érdeklődési körét, miben ügyes, sikeres, mi okoz nehézséget neki. Fontos a gyermeki személyiséghez passzoló, illő pedagógus kiválasztása is!
• Az ismerősség biztonságának megteremtés: előre érdemes megismerkedni az iskola épületével, környezetével (iskolakóstolgató foglalkozások), napirendjével, a tanító nénivel, az iskolás életformával, esetleg barátot szerezni. Az ismeretlen helyzetekre a lehető legkörültekintőbben fel kell készíteni, lépésről-lépésre át lehet beszélni a dolgokat, bizonytalan helyzeteket, megnyugtatni, hogy a szorongása, félelme az újtól természetes jelenség. (Pl. iskolai csengő, szünetek, ebédlő, mosdóhasználat)
• Nyári készülődés: iskolatáska, tanszerek közös vásárlása
• Az első napok fontossága: legyen nyugodt, több idő legyen a reggelekre, ne kelljen kapkodni, sietni, nyugodt reggeli; a gyerek kérdéseire, megnyilvánulásaira figyelni; átbeszélni az iskolai napirendet, mire számíthat; őszinte érdeklődés, odafordulás, élménybeszámolók érdeklődve hallgatása; önállóságra szoktatás

MESEKÖNYVEK ISKOLAKEZDÉS ELŐTT

Vadadi Adrienn: Leszel a padtársam

                           Nyomás a suliba!

Finy Petra: Iskolások kézikönyve

Janikovszky Éva: Én már iskolás vagyok

Czernák Eszter: Sárkánysuli

Érsek Rózsa: Első nap az iskolában