Augusztusban már sokan számolják a heteket, félelemmel vegyes izgalommal várják a napot, amikor gyermekük először lép az óvodába. Az óvodába lépés jelentős változás a gyermek és a szülő életében egyaránt. A legnagyobb bizakodással és kíváncsisággal induló gyermek is rendszerint megriad az anyjától való elszakadás pillanatában. A beilleszkedés kisebb nehézségeivel minden óvodába induló gyermeknél számolnunk kell. E nehézségek csökkentése érdekében fel kell készíteni őt az óvodára. De hogyan? Íme néhány segítő ötlet:

A napi eseményekkel kapcsolatos beszélgetésekbe szőjük bele az óvodában várható dolgokat: Ebéd közben elmondhatjuk, hogyan szokták az óvodások körbeülni a kis asztalt evésnél. Vetkőzésnél, játékelrakásnál ösztönzőleg hat, ha elmondjuk, hogyan csinálják ezt önállóan az óvodások.
Minden megjegyzésünk legyen bíztató. Az óvodába készülő kisgyerek érezze: örömmel tölt el minket, hogy egyre nagyobb, egyre önállóbb.
Ne ijesztgessük a gyereket az óvodával: „Ha így viselkedsz, az óvónéni haragudni fog rád!” „Majd az óvodában megtanulod, mit kell ilyenkor mondani!”
Ahelyett, hogy fenyegetnénk az óvodai renddel, az utolsó hetekben próbáljuk a gyerek napját egyre inkább a várható óvodai időbeosztás szerint megszervezni. Igazítsuk a reggeli ébredést, az étkezések, a délutáni alvás idejét a későbbi óvodai rendhez. Így megóvjuk a gyereket attól, hogy az első napok beilleszkedését még a testi funkciók ritmusának megbontása is nehezítse.
Adjunk lehetőséget, hogy beszéljen, kérdezzen az óvodáról. Minden kérdésére, amit az óvodával kapcsolatban feltesz, őszintén válaszoljunk. Ha többször is megkérdezi ugyanazt, mindannyiszor válaszoljunk, hiszen lehet, hogy szorongást, vagy bizonytalanságot érez, amit éppen a beszélgetéssel próbál oldani. Jól szokott elsülni, amikor egy dolgot már tényleg többször megbeszéltünk, és mégis rákérdez – visszakérdezünk: Szerinted?
Az első, óvodában eltöltött napot pontosan, kiszámíthatóan tervezzük meg. Csak azt ígérjük meg, amit biztosan betartunk. Az idő fogalma ebben a korban még nem alakult ki, ezért bizonyos eseményekhez kössük, hogy mikor megyünk érte: pl. ebéd után. Ne mondjuk azt, hogy mindjárt, vagy hamar jövök érted.
Az első napokban a reggel ne legyen sietős, legyen elég idő az elköszönésre.
Próbáljunk könnyedek, vidámak, mosolygósak maradni. Ha szomorúnak vagy aggódónak lát minket a gyermek, az elválás még nehezebb lesz neki. Bízzunk az óvónéniben, hogy ő is bízhasson benne.
Teremtsünk szertartásokat. Egy ismétlődő szertartás sokat segíthet a gyermeknek a reggeli elválásnál. Legyen egy különleges integetés az elköszönésre, egy pacsi, vagy kézfogás – csakis erre az alkalomra.
Adjunk neki egy emlékeztetőt: egy személyes tárgyat; egy puszit a tenyerére, amit a kezébe zárhat; rajzoljunk egy szívecskét a kezére, amit napközben megdörzsölhet, ha hiányzik anya. Legyen valami, ami erőt ad neki, és amitől a közelében érezhet.
Emlékeztessük, hogy az elköszönés nem örökre szól, és hogy milyen jó lesz viszontlátni egymást a távollét után.
Az anyától való elválást megkönnyíthetjük, ha otthoni játékhelyzetben lehetőséget teremtünk az elválás szublimált megélésére. Pl. labdázás: elgurítás – visszagurítás; elengedem – újra megfogom; kukucs játék; fogócska. Hagyjuk, hogy élvezze az elfut – visszafut feszültségkeltő élményét.

Természetesen, mint minden más élethelyzetben, most is nagy segítségünkre lehetnek a mesekönyvek. Az óvodára készülés időszakában érdemes ezeket a meséket olvasgatni:

Julia Donaldson: A majom mamája
Patrice Karst: A láthatatlan fonal
Farkas Nóra: Összeköt a szeretet
Elizabeth Verdick: Ovi-idő
Dany Aubert: Oviba megyek!
Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
Kiss Judit Ágnes: Babaróka ajándéka
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Vadadi Adrienn: Ákos óvodába megy
    Maja barátokra lel
Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és a Kökény ovi